Kyle's Diary

2012.július.14

Egész éjjel csak feküdtem az ágyam tetején , egy szemhunyásnyit sem aludtam. Végiggondolkoztam az éjszakát. Egyszerűen nem tudtam felfogni , hogy a legjobb haverom belém szeretett. Én is szerettem őt , mint barátot , mint testvért. Soha nem gondoltam volna úgy rá. Az lesz életem egyik legnehezebb napja. Döntenem kell és még meg is kell mondanom neki. Nem akarom elveszíteni. Egyszerűen ez lehetetlen...

Reggel kiültem a teraszra , és rágyújtottam. Egyszerűen nem tudtam enni , csak cigizni. Első cigi után csináltam magamnak kávét majd újra rágyújtottam. És így ment kábé 10 szál cigiig míg anyám rám nem szólt hogy álljak le. Mint aki nem él , akárcsak ez zombi , életkedv nélkül feküdtem kint az udvaron a hintaágyon. Eszembe jutott hogy nem-e csak szívatott , de nem mert nagyon komoly arca volt. Üzenetem érkezett. Louistól. " Kyle. Kérlek. Beszélnünk kell. "
Válaszoltam neki : " Kell , de nekem idő kell. Este 9 kor a szokásos helyen. "

Döntenem kell. De... Miért? Hisz én... Nem tudom. Kellenek hozzá az ő válaszai is. Mély levegőt vettem , felültem és beletúrtam a hajamban. - Ezt nem hiszem el *mondtam szinte már ordítva* Felmentem a szobámba , felöltöztem. Úgy döntöttem hogy nem tudok várni 9ig. Most kell tudnom mindent. Zaklatottan siettem végig az utcákat. Louisék előtt kicsit hezitáltam , hogy akarom -e ezt , készen állok-e rá. Nem volt időm válaszolni magamnak , Louis jött elő a ház mögül agyongyötört arccal.

K : Szia. *mondtam féloldalas mosollyal az arcomon , ami csak fakesmile volt.*
L : Szia. *kicsit zavarodottan mondta*
K : Nem bírtam ki estig. Most kell hallanom , beszélnünk kell. *alig találtam a szavakat*
L : Gyere be. *kinyitotta a kaput és felmentünk a szobájára* - Nem szobára , szobájába ;D *

Leültem az ágyára , úgy mint eddig ahogy is volt. Féltem. Nem attól hogy megerőszakol vagy bármi , csak ... Pár percig egyedül ültem amíg hozott fel sört , majd leült velem szemben az ágyra. Mint két kislány úgy nézhettünk ki.

L : Tegnapelőtt amikor a buliban voltunk...Azt hittem ott őrülök meg. Ha nem jön Ben én lesmárollak. Azért mentem ki. Nem tudom mikor jöttem erre rá. Talán amikor megláttalak Bennel és féltékeny lettem. Nem tudom. Sajnálom... *végig a szemembe nézett*
K: Két probléma van. Az hogy a legjobb barátom vagy, és az hogy rossz az időzítés. Ha nem ismerem meg Benet , esküszöm kipróbálom veled , mert miért ne? De így... Fogalmam sincs. * végig a lábamat néztem zavaromban*
L : Megértem... *könnyes szemekkel nézett jobbra*
K : Louis. Ne csináld ezt. Legyen olyan mint eddig , jó?
L : Nem megy. *nézett rám újra és közelebb csúszott hozzám* - Na NE!- Szeretlek, érted?! Akarlak,kívánlak!

Nem tudtam megszólalni... Erre most mit mondjak ? Én is ? De akkor csak áltatom , mert nekem most ott van Benjamin. Szerettem őt. Hiába alig ismertem , nekem pont elég. Szerelem első látásra. Ha ezt Louisnak így elmondom. Elveszítem. Még a barátom sem marad. Bár ezek után kétlem hogy barátok maradunk.

K : És...Mit akarsz ?
L : Téged. *mondta magabiztosan*
K : De nekem ott van Ben! Louis. Értsd meg. Nekem ott van ő.
L : Meddig? Csak nyáron , utána megy vissza oda ahova való!
K : Nem tudhatod!
L : De tudom. Egy elkényeztetett gazdag fiúcska a nagyvárosból.
K : Ne beszélj így róla! *szóltam rá hangosabban* - Nem tudom miért , de olyan volt mintha engem bántott volna ezzel -
L : Szánalmas vagy most Kyle , remélem tudod!

És ott hagyott. De bassza meg az ő házukban voltam. Felálltam és elindultam haza. Nem bírtam. Mindent megváltoztatott bennem. Leültem és nekidőltem egy kerítésnek. Fejemet a térdeimre hajtottam. Nem tudom elhinni hogy pont Ő.